Tenyésztőkereső

Mycoplasma a baromfiknál

Gyakorlatiasan közelítem meg a témát. Tehát nem állatorvosi, tudományos szakírást fogok publikálni, hanem olyan hétköznapi jelenségeket írok, amelyek bármelyik gazda számára egyértelműek lesznek.

Több válfaja, formája létezik. Sajnos nem csak egyféleképpen nyomorgatja a csirkéinket.
A mycoplasmosisok a különféle mycoplasmák által kreált fertőző betegségek, amelyek főleg a légutak és a tüdő megbetegedésével járnak. De egyúttal érintettek lehetnek más szervek (az ízületek, a bélrendszer egyes részei, a nemi szervek stb.) is.
Világszinten erőteljesen előfordulnak a baromfiknál, s különösen a nagyüzemi tömegtartás körülményei között. Quázi katalizátorként gyakran más baktériumok és vírusok okozta társfertőzésekkel együtt, jelentős veszteségeket okoznak. Nálunk a legelterjedtebb baromfibetegség. Ha úgy tetszik, a tyúkok "népbetegsége".

Minden mycoplasmák atyja egy sejtfal nélküli apró mikoroorganizmus, a Mycoplasma gallisepticum. Ez a kis alattomos huligán az oka mindennek. Tőle indul ki majdnem minden.
Fertőződés történhet egyik állatról a másikra történő átfertőzéssel, vagy ragályfogó tárgyakon keresztül is. De történhet pl. tojás által is. Tojás felületéről és a tojáson belül is. Mycoplasmák a külvilágon csupán néhány napig életképesek, részlegesen aerob képességűek. Tehát a ragályfogó-közvetítő tárgyak fertőző hatása rövidtávon érvényesül. Ezzel együtt is roppant fontos szerepet játszanak a fertőzésekben! Baromfik legtöbb esetben cseppfertőzéssel, azaz légi úton fertőződnek. De bekövetkezhet a fertőzés a kórokozókat tartalmazó ivóvíz, vagy takarmány elfogyasztásával is. Ám az állományok közötti fertőződések közül első helyen a tojás általi fertőzés a legjelentősebb. A fertőzött tojásból akár betegen, akár egészségesen kikelt csirkék is hordozzák a bajt. Kikelés után, növekedés közben csendben, észrevétlenül fertőzik a társaikat a fentebb leírt módon. Elmondható, hogy a kiscsibék egy része nagyon korán, akár élete első napjaiban már fertőződhet, majd szépen lassan, de biztosan, folyamatosan fertőzheti a társait.
Jelentős szerepet játszanak a fertőzés közvetítésében a mycoplasma-gazda és mycoplasma-hordozó baromfik is. Ezek kiemelten veszélyesek, mert a kórokozó a látszólag teljesen egészségesnek látszó, de fertőzött állatokkal is bevihető a baromfiudvarba.

Mik is azok a ragályfogó tárgyak?

Autó, melyet az előzőleg azzal szállított másik baromfik megfertőztek, csirkeládák, dobozok, szállítóketrecek, takarmányos zsákok, vagy akár az emberi lábbeli. Ragályfogó tárgyakkal akkor lehet behurcolni a kórt, ha azok rövid időn belül szennyeződtek (2-3 nap), mert a kórokozók - mint ahogy fentebb említettem - rövid életűek a külvilágon.
Szükséges megemlíteni, hogy maga a baromfiudvar, ól, vagy istálló is ragályfogó "tárgy". Sőt a legjelentősebb! Általában ezek bizonyulnak a leginkább fertőző forrásként. Ha mondjuk a régi állomány végleges felszámolása után és az új baromfik betelepítése között nem fertőtlenítjük a baromfiudvarunk, ólunk, istállónk, az ólak berendezési tárgyait - mindet! -, akkor az új állományunk garantáltan meg fog fertőződni. Mert hogy sajnos a mycoplasma 80%-ban valamennyi magyarországi baromfiudvarban jelen van.

Mycoplasmosis általában akkor kezd fertőzni, tombolni, ha valamilyen releváns hajlamosító tényező is jelen van. Magyarul kedvező körülmények alakulnak ki. Ahhoz, hogy bármilyen baktérium, vagy bacilus fertőzzön, ideális körülmények szükségesek. Ha ezek a körülmények kedvezőek, szaporodni kezdenek, melynek folytán olyan mennyiségben - tömegesen - lesznek jelen, hogy képesek lesznek a betegséget előidézni. Már pedig ahhoz hogy fertőzzenek, betegséget előidézzenek, szaporodniuk kell.
A körülmények együttes jelenléte annyira jelentős, hogy ezek jelenléte nélkül tömeges megbetegedések nem alakulnak ki.
Nos, itt, ezen a ponton van rendkívül nagy jelentősége a baromfik ellenálló képességének! Mert igaz ugyan, hogy a baromfiudvarok nagy részében jelen van a kór és az is igaz, hogy a körülmények együttes jelenléte estén tömeges fertőzés állhat elő. Ám az igazán ellenálló képességgel bíró fajták, vagy egyedek ellen tudnak állni a kórnak. De amennyiben fokozottan, nagyon erősen vannak jelen ezek a hajlamosító körülmények, akkor az ellenálló képesség is kevés lehet. Fontos tudni, a kakasok lényegesen gyakrabban és súlyosabban betegszenek meg. S azt is fontos megjegyezni, hogy ha van is egy ellenálló baromfink ami nem betegszik meg, attól még egy másik, kevésbé ellenálló csirkét meg fog fertőzni, ami meg is fog betegedni. Ha ott jelen vannak a hajlamosító tényezők.

Melyek ezek a hajlamosító tényezők?
1. Takarmányozási hibák. – Koszos, penészes, avas, állott, poros és főleg nem kellő összetételű.

2. Kedvezőtlen időjárási évszakok. – Túl sok eső, túl sok nyirkos nedves idő, elegendő meleg napok száma stb.

3. Időjárási frontok betörése.

4. Zsúfolt tartás!!!

5. Hibás szellőztetés miatti levegőtlenség.

6. Az istálló magas ammónia-tartalma.

7. Sáros, nedves, trutyis baromfiudvar, száraz tartási körülmények hiánya.

8. Az állomány átcsoportosítása, szállítása.

Kiemelten hajlamosító faktorként szerepelnek azok az egyéb bacilusok, kórokozók, baktériumok és vírusok, melyek a légutak nyálkahártyáját károsítják. Ilyenek lehetnek pl. a fertőző bronchitis, a himlő, vagy a baromfipestis többek között. Igen sok esetben a mycoplasmosis okozta betegség együtt jár a baromfi himlővel, sőt a baromfi pestissel (kolera) is. Sajnos a ezek korrelációban állhatnak egymással, az esetek többségében ez meg is történik.

A betegség a hajlamosító tényezőktől függően bármikor jelentkezhet. Viszont a leggyakoribb 3–5 hetes korban, vagy a tojószezon elején. Továbbá jóval gyakrabban kell számolnunk vele a kedvezőtlen időjárású évszakokban.
Lappangási idő abszolút változó. Általában 6–21 nap, de akár 2 hónap is lehet Fertőzött állományokban a lappangási idő kezdetét a hajlamosító tényezők és a kórokozó szaporodásához szükséges körülmények érvényesülésétől számítjuk.
Növendékállományokban először savós orrfolyás jelentkezik hirtelen, szinte egyik napról a másikra. Amely később nyálkássá válik. Az állatok bágyadtá válnak, étvágyuk csökken, összebújnak és gyakran a fejüket rázzák. Később szörtyögés, tüsszögés, sípoló légzés jelentkezik. A kötőhártyák kipirulnak, csúnyán duzzadtak, az állatok folyamatosan könnyeznek. A besűrűsödő gennyszerű váladék összetapasztja a szemrést, sőt a szemgödörben fel is halmozódik. Esetenként ízületgyulladás is kialakulhat. A légúti folyamatok miatt az állatok egyre nehezebben lélegzenek, kevesebbet esznek, lesoványodnak, később a fejfüggelékeik lilássá,- szederjessé válása mellett elpusztulnak.
Tojó tyúkoknál a kór lassabban terjed. A betegek egyedek fokozatosan soványodnak, s a tojáshozam lényegesen csökken.

Gyógyítás

A láthatóan fertőzött állományokban a gyógykezelés előtt ki kell selejtezni az tüneteket mutató és/vagy a lesoványodott baromfikat. Akkor is, ha a kedvencünk, vagy a legjobb tojónk/kakasunk az!!! Majd ezt követően a tartási-takarmányozási körülmények hibáit kell kiküszöbölni. Továbbá rendkívül fontos az esetleges alapfertőzöttség(ek) felismerése és ezek megszüntetése. Ha mindezt nem tesszük meg, vagy hanyag módon végezzük el, a gyógyításra használt gyógyszerektől csak átmeneti és nem is mindig egyértelműen pozitív eredmény várható.
Konkrét gyógyszerezésről itt nem ejtek szót, mert az abszolút helyzet specifikus és az adott körülményektől függ. Ilyen körülmény pl. egy esetleges alapfertőzés lehetséges jelenléte, amiről az előbbiekben is írtam. Tehát nem biztos, hogy az általam javallott gyógyszerek minden egyes mycoplasma okozta kór esetén hatékonyak, megfelelőek lennének. Mindenképpen javaslom állatorvos segítségének az igénybevételét, ha beüt a betegség és az előbbiekben javasolt gyógykezelés előtti szükséges lépéseket elvégeztük. Én magam már tapasztalatból tudom, mikor melyik gyógyszert kell alkalmazni az egyes mycoplasma okozta fertőzésekkel szemben. Ám ez nem biztos, hogy az –e sorokat olvasóknál is működne. A gyógyszerezés nem játék! Mint ahogy a medve sem az. Meg aztán én körül vagyok véve a szakmájukhoz értő tapasztalt állatorvosokkal, akiknek a segítségére mindig számíthatok. Nem biztos, hogy máshol másoknál is igaz. Ennek ellenére határozottan javaslom, forduljunk állatorvoshoz! Viszont az immunerősítést, vitaminozást erősen ajánlom minden olyan esetben, amikor a hajlamosító tényezők jelen lehetnek.

Megelőzés – mentesítés

Az egyik legfontosabb dolgunk a hajlamosító hatások lehetőség szerinti kiiktatása. Ezek mellett szóba jöhet a megelőző célú gyógykezelés is. Ezt magam is tudom javasolni háromhavonta elvégezni abban az esetben, ha a hajlamosító tényezők koncentráltan jelen vannak.
A kór okozta jelentős károk miatt érdemes törekedni a Mycoplasma-mentes állományok létrehozására. Ezt az állapotot leginkább részben a hajlamosító tényezők kiiktatásával érhetjük el. Valamint (és ez a legfontosabb, elsőrendű feladat) a tojásgyűjtés idején alkalmazott rendszeres, megelőző gyógy és vitaminos kezelések segítségével a tojóállományt tünetmentes állapotban tartjuk, így ezzel is csökkenteni tudjuk a fertőzött tojások számát. A tojásokat érdemes fertőtleníteni a keltetés megkezdése előtt. Főleg, ha idegen, nem tőlünk származó tojásokat keltetünk.

Hosszú oldalakat tudnék még erről az erőszakos betegségről „áradozni”. Rengeteg mindent nem is mondtam el, hiszen sok-sok formája, válfaja létezik. Meg aztán ahogy írtam is az elején, nem állatorvosi aspektusból közelítettem meg.
De úgy gondolom a leírtak elegendőek ahhoz, hogy hatékonyabban vegyék fel a harcot a gazdák a kórral szemben.

Szerző:  Hegedüs Tibor