Tenyésztőkereső

KRÉDLI - a sváb őstörpe.

Krédli önálló fajta. Sváb őstörpe.

Kifejezetten gazdasági hasznú. Egyértelműen értékmérő tulajdonságai határozzák meg.

Amióta létezik a gazdasági értékmérő tulajdonságai miatt tartották, tenyésztették, mely napjainkban is igaz. Vannak bizonyos küllemi fajtajegyek, melyekről egyértelműen beazonosítható. Vannak rá jellemző küllemi tulajdonságok. Ám a mai értelemben vett egységes küllem nem jellemző rá. Van szórás a fenotípusában. Ám a genotípus egyértelműen egységes. Valamennyi krédlire pontosan ugyanazon tulajdonságok jellemzők, bárhol is legyen jelen Európában, vagy hazánk bármelyik szegletében. Mindenhol ugyanazt nyújtja ugyanúgy, mint fajtatársai. Egy krédli esetében nagy biztonsággal lehet tudni mire lehet számítani, melyik évszakban mit fog nyújtani és azt hogyan teszi. Egészen elképesztő a genotípusa. Krédlit mint fajtát, egyértelműen gazdasági értékmérő tulajdonságai határozzák meg. Nincs sztenderd leírás róla és nem is lesz. Nem díszbaromfi, nagyon nem és vélhetően nem is válik azzá. Túlságosan függ a természettől a rögtől és tulajdonságaitól. Ám az egyik legfőbb oka, hogy egyáltalán nem tartható zártan. Ezért a tollazata időnként meglehetősen megviselt. Főleg esős, és téli időszakokban. Imád pl. a porban, vagy akár sárban is dagonyázni. Küllemi, szín szelektálást semmilyen szinten sem tűri. Mégis mindezek ellenére rendkívül szép, mutatós baromfi. Rengeteg színben fordul elő. Ám mindegyik színváltozat ezen alapszínekre épül, vagy indul ki: fehér, sárga, fekete, kendermagos, kék, fogoly, porcelán, barna, babos, foltos. Amikor éppen nem dagonyás a tollazata, rendkívül szép, már-már látványos tud lenni. A maga módján az udvar éke,-dísze.

1600-as évektől bukkant fel először hivatalosan írott emlék róla. Kifejezetten a sváboknál - ez Németországra is igaz, Bajorországban, és Stuttgart környékén főleg - volt jellemző Európa szerte.
Előbb jelen volt Európában, mint a Törpe lábtollas (Német lábtollas). Nem tudni pontosan hogyan került a svábokhoz, de bizonyíthatóan már az 1400-as évek végén is tartották. Korabeli rajzok is bizonyítják mindezt.
Annak idején a Törpe lábtollast a németek mentették meg a kihalástól. Innen ered a Német lábtollas elnevezés. Pedig a Törpe lábtollas nem német fajta, hanem orosz. Onnan került Európába. Törpe lábtollas mint olyan, annak idején nem rendelkezett túlságosan jó értékmérő tulajdonságokkal, ezért a német tenyésztők a KRÉDLIT vették elő, vele nemesítették. Ezért van az, hogy helyenként viszonylag nagy a hasonlóság a krédli és a Törpe lábtollas között. Ám mindkettő önálló külön fajta.
Németeknek VAN önálló őstörpéjük, ez a Német törpe tyúk. Német törpe tyúk eredendően díszbaromfi. Ezért a németek nála is elővették a krédlit és szintén nemsítették vele. De mindezt úgy, hogy megmaradjon a díszvonal és létrejöjjön egy gazdasági vonala is. Ami a mai napig így is maradt. Díszbaromfi tenyésztők zömének fogalma sincs arról, hogy a Német törpének van gazdasági változata is.

De visszatérve a krédlihez. Svábok igyekezetek, igyekeznek a mai napig is a kezükben tartani a fajta tenyésztését, fenntartását, nehogy a díszbaromfi lobbi eltüntesse a föld színéről. Mert hogy voltak, vannak ilyen törekvések. A krédlik ma is ott fordulnak elő, ahol svábok vannak. Na meg persze a körülöttük élő nem sváboknál is jelen lehet a fajta. Igen ám, csak hogy a többi dísz törpe baromfi a dísz lobbinak köszönhetően óriási teret nyert és gyakorlatilag szinte eltüntette ezt a csodálatos fajtát a színről. De csak majdnem. A sváb az sváb marad! Megőrizték a genetikát. Krédli meg a svábság szorosan összefügg!

Tudni kell, hogy Magyarországon - a régi nagy Magyarországon is - Baranyában volt,- van a legnagyobb krédli állomány. Bajorok is pl. Baranyát említik, mint krédli országot. Szakirodalom mint olyan nincs. Levéltárban fellehető sok adat és bizonyíték a fajtával kapcsolatban. A genetika megőrzésére helyezték mindig is a hangsúlyt és nem az írott háttérre.

Krédli tyúk egész évben tojik. Télen is. Kotlására ugyanez jellemző. Teljesen parlagi beállítottságú. Zárt tartást semmilyen szinten sem tűri. Tojásai színező képessége legalább kétszerese bármelyik tyúktojásénak. Svábok, így mi is, tésztát, piskótát pl. kizárólag krédli tojásból készítik. Az ún. "japiknál" nagyobb, törpe Cochinnál kisebb testű. Valahol a kettő között van.
Gyakorlott szemnek a krédli külleme, megjelenése messziről felismerhető. A krédlik úgy 80%-ának valamilyen szinten tollas a lába. Lábtollnak azért van jelentősége, mert télen is kint alszanak a fákon, ha megtehetik, s a lábtollazat csökkenti a fagyás veszélyét. Csak nagyon nagy nagy fagyban mennek be az ólba aludni. Ami egyúttal télen jelzés is a gazdának, mert ha a krédli bemegy az ólba, akkor biztosan hatalmas fagy lesz éjjel! Krédli kakasok taréja jellemzően határozottan nagy. Szinte majdnem akkora, mint egy nagy kakasé. Sőt esetenként nagyobb is lehet. Sajnos csak keveseket érdekel a krédli, mert nem a mai mércével elvárt díszbaromfi. És mert nem kiállításra termett. Pedig ha tudnák micsoda érték ez a szép, hálás és rendkívül hasznos törpe.

Szerző: Hegedüs Tibor